[A későbbiek során, 1241-ben a  sajómelléki mohi csatában  elesett Dénes nádor, a Kaplony nembeli (nb.) Zlaudus fehérvári olvasó-kanonok, a Vindornya mellett fekvő Ecser település valamint a név szerint felsorolt udvarnokai között a Zala megyei Szántó (gazdaság) elbirtoklása és határainak erőszakos megváltoztatása iránti fennforgó ügyben ítéletet hoz. Az ítélet a felperesnek ad igazat és a prediumot (gazdaságot) a bizonyságlevélben foglalt határokkal Zlaudusnak ítéli oda.]

Zlaudus/Zeland/Zaland
A Kaplony nemzetségből származott. Apja, Márton vasvári ispán volt. 1226-1236 között fehérvári olvasókanonok. Neve egy 1228-ban kelt oklevélben szerepel először. A neve mellett viselt magister jelző tudományos képzettségről tanúskodik. Bertalan püspök 1244 elején bekövetkezett halála után a veszprémi káptalan ismét a saját köréből választotta meg az egyházmegye püspökét. Nem kérték IV. Béla király előzetes beleegyezését, vagy utólagos jóváhagyását. A király Zelandot nem ismerte el veszprémi püspöknek, hanem Rómától vizsgálatot kért. A pápa a vizsgálatot 1245. február 28-án rendelte el. Zeland püspök 1262-ig maradt Veszprémben és ennek igazolása megjelent a királyi oklevelekben is. De a király a püspökség javadalmait és jogait másokra ruházta, vagy engedte, hogy azokat mások önkényesen elfoglalják. Az egyházmegye papsága is a püspök és a káptalan ellen fordult, mivel szabadulni akartak a kánoni látogatások terheitől és a különféle díjak fizetésétől. A magánbirtokán Szántó mellett felépített (1248-1257) Tátika várában, amely az első magán kővár lehetett halálozott el 1259 után, feltehetően 1262-ben.

Tomaj nb. Dénes nádor Isten kegyelméből: még korábban vasvári Márton ispán fia: Zlaudus mester, akkor fehérvári olvasó-kanonok a Kaplony nb. Andor fia: Jánostól megvásárolt egy a Zala megyében fekvő Szántó [mostani elnevezésén Zalaszántó] nevű birtokot (gazdaságot) szabadosokkal, szolgákkal, szolgálónőkkel és szőlőművesekkel, akiknek a nevét a budai káptalan oklevele tartalmazza. Az adásvétel János teljes rokonságának az akaratával, és a vármegyei birtokosok és szomszédok beleegyezésével történt, mivel Zlaudus mester és János egy nemzetségből valók, és a föld János öröklött birtoka volt. Az adásvételt a budai káptalan oklevele erősítette meg [II.] András fia: a jeles [IV.] Béla király koronázása után a Letare-vasárnapon [1236. március 9.]. Ám a Zala megyei Vindornya mellett fekvő ecseri udvarnokok: Albeus fiai: Aman és Miklós, Modoros fiai: Joachim, Gune és Guge, továbbá Mochov, és Keche fia: Joanka és egész Ecser falu Szántó ősi határait erőszakosan lerontva maguknak akarták a földet elbitorolni. Zlaudus mester a nádorhoz ment panaszra, aki az embere, ollári Jakó fia: Esten által megidézte a mondott udvarnokokat a nádori ítélőszék elé, Keresztelő Szent János születése napjára [június. 24.]. Ám azok - miként a nádor embere elmondta - megtámadták és megverték őt, és Zlaudus mesterre mondott becsmérlő szavak kíséretében fegyveresen megfutamították, a mondott határnapra pedig nem jelentek meg. Mikor a nádor [Heves megyei] Poroszlóban volt, Zlaudus mester személyesen megjelent előtte, és a nádor az udvarnokokat elmarasztalta bírságban, Zlaudus pedig elmondta, hogy mielőtt a korábbi határnap után visszatért volna otthonába, az udvarnokok két faluját lerontották, egy felszabadított szolgát, és más szabadosokat Szántóban megöltek, ezen felül családját és udvarispánját erővel elűzték a mondott birtokról. Mikor Szent Praxedis ünnepére [július 21.] a nádor ismét maga elé idézte az udvarnokokat, azok az emberére támadtak, és - ahogy a poroszló elmesélte - megpróbálták volna kiráncigálni a Szent Kozma és Damján egyházából [kápolnából], ha Géza, borsi ispán, a veszprémi káptalan embere, és más, derék férfiak határozottan közbe nem lépnek. Zlaudus mesternek pedig azt üzenték, hogy nem engedik, hogy a birtokán tartózkodjon, és a kitűzött napra sem jelennek meg mindannyian személyesen, csak egy ember által.

Mikor a nádor az esztergomi lazariták ispotályában tartózkodott, a második határnap is betelvén, az udvarnokok nem válaszoltak és nem is küldtek senkit, ám Zlaudus mester ismét megjelent személyesen, ezért a nádor másodszor is bírságot rótt ki az udvarnokokra. Egy harmadik határnapot is kitűzött számukra Szent István nyolcadára [augusztus 27.], hogy az udvarnokok válaszolhassanak a két szokásos bírságra. Ám nem jelentek meg személyesen, hanem csak Simon és Albeus fia: Péter által, és nem feleltek az akkor is személyesen megjelenő Zlaudus mesternek. A nádor, amikor [a Nógrád megyei] Losonc közelében Gácson tartózkodott, harmadszor is bírságot rótt ki rájuk, és kijelölt számukra egy negyedik határnapot [Boldogságos Szűz Mária] Kisboldogasszony napjára [szeptember. 8.]. A felek ott személyesen is megjelentek a színe előtt. Az udvarnokok azt állították, hogy a nádor emberét soha nem verték meg, és amit a poroszló ellenük állít az hazugság, hazugnak mondva őt. Ezért a nádor Szent Máté apostol ünnepére [szeptember 21.] határnapot tűzött ki Zlaudus mesternek a poroszló tisztázására. Ő, amikor a nádor a Duna melletti [Baranya megyei] Cselej település házában, Kálmán herceg és Bertalan az Isten kegyelméből veszprémi püspök és a káptalan okleveleinek, és Arnold zalai ispán, Géza borsi ispán, Belid comes, Scypituc, Türje nb. Kopasz Dénes comes valamint a vármegyeiek közül sokan mások tanúságával igazolta a poroszlót. Ekkor az udvarnokok Budai nevű, a perben melléjük álló ispánjának a kérésére a nádor elrendelte, hogy Zlaudus mester együtt Géza borsi ispánnal és Mátyás veszprémi őrkanonokkal Szent Mihály nyolcadán [október 6.] Veszprémben tegyen esküt a poroszló kétszeri megverését illetően a károkról, a jogtalanságot illetően az elkövetőkről. Az új határok pedig - mint azt a nádor az udvarnokok és ispánjuk elmondásából, és a vármegyeiek tanúsága révén megtudta - nem bírói ítélet vagy törvényes rend, hanem az udvarnokok saját akarata révén lettek felállítva, így a nádor elrendelte három ember megnyírását, és a régi, udvarnokok által lerombolt határok visszaállítását. A határjárást a nádor embere, Bogátradvány nb. Volphar fia:Péter, Albert nádori albíró fivére végezte el az udvarnokok és Zlaudus jelenlétében, mivel a mondott Esten poroszló a nádor más ügyeivel volt elfoglalva.

Határjelek: Egregy folyó dél felé; a folyón átkelve Rezi nevű zalai várföld; füves út; udvarnokok földje; Egregy folyó; a folyón felfele északra a szántói szőlőműves (vincellér): Ded fia Modoros (Árpád kori személynév, ma Madaras vezetéknévként használják), a folyó keletre haladva Modoros (Modoros~Modoroz Dedfia) malma; kút ; völgy; a völgy mentén egy Rakottya[Rocotya]; Kuldutoa nevű hely; körtefa az Almakútról [Alma Cuth] jövő és az Ököraszóba [Ycur Ozov] belefolyó patak közelében, ahol András comes halastava is volt; az Ököraszó nevű patak forrása; Mokov új szőlője; egy völgy; a szőlőföldek közepénél egy út menti örökzöld tölgy; a hegy lábánál az udvarnokok és Lvev földje; köves út melletti tölgy, amely felett egy erdő van, amely erdő bal felől mindenben közös Szántó falu lakosaival, és a falu körül terül el.

Elérkezvén tehát a nap, amikor esküt kellett tenni Veszprémben Zlaudus mesternek Géza borsi ispánnal és Mátyás veszprémi őrkanonokkal egyetemben a poroszló kétszeri megverését illetően az ő káráról és a jogtalanság elkövetőjéről. Már felkészültek az eskü letételére, mikor az udvarnokok mind személyesen és az ispánjuk, Budai által is a káptalan színe előtt megkérték Zlaudust, hogy ne tegyen ellenük esküt, és ők minden dolgot, amelyet elvittek a szántói falvak lerohanásakor, visszaadnak. Amely dolgokat pedig nem lehet megtalálni/ visszaállítani, azon okozott kár részét visszajuttatják Zlaudus oltalmába, a kár azon részét pedig, amelyet Zlaudus mester az udvarnokok és ispánjuk: Buda irányába fenntart a borát és minden szántóját illetőleg, amelyet a per folyamán vettek el tőle, hiánytalanul visszaadják. Mindezt az udvarnokok és ispánjuk világosan a nádornak is kinyilvánították a veszprémi káptalan oklevele és saját beszámolójuk útján, és azt is hozzátették a nádor színe előtt, hogy nem kezdenek pert a föld fentebb leírt határainak ügyében, sem a felszabadított szolgákról, és szolgálókról, akiknek a neve a budai káptalan említett oklevelében van fölsorolva.

1236. év október 6. után

(Hazai okmánytár VI, 33.)