Az „emigráció” értelmezése a Pallas Lexikon alapján: „ …a kivándorlás, kiköltözés, szélesebb értelemben bármely okból való elhagyása annak az államnak, melyhez valaki tartozik, oly szándékkal, hogy annak kötelékéből kiváljék s másutt, külföldön találjon új hazát s keresse életfenntartásának vagy jóléte emelésének módjait és eszközeit”.

                                 1914-ből Soós Rudolf útlevele és abban úticéljának meghatározása

A kivándorlók voltak az akkori feudális-kapitalista királyi Magyarország (Osztrák-Magyar Monarchia) nyomasztó gazdasági viszonyainak élő tanúbizonyságai. A Belügyminisztérium korabeli adatai alapján az országot már 1888-1889-ben elárasztották a kivándorlásra csábító hirdetmények, amelyet akkor a település egyházi tanítóinak a „nép közvetlen tanácsadónak” küldték.. Ezt követő évtizedekben a belga, angol, holland és német gőzhajó valamint a haszonleső vasútvállalatok hirdetései még a legeldugottabb falvakat is elérték az országban, így Zalaszántót is. Mindenütt (korcsmákban, községházán) szórólapok hirdették az Újvilág páratlan lehetőségeit. „Ámerika” lett az ígéret földje, útnak indultak, hogy felfedezzék az „új hazát”. A különböző hajótársaságok ügynökségei tömegszám küldték a kivándorlási plakátokat és tájékoztatókat és röpiratokat, sőt a hatóság s az útlevél szabályok kijátszására vonatkozó utasításokat is adtak ezekben a levelekben.

Személyesen is megjelentek a magyar nyelvet bíró már Amerikát megjárt fogadott ügynökök, akik szóban csábítgatták az embereket, később már megtudták a kivándorolni szándékozok címét és nevét is. Ezt követően már felszólítás nélkül küldték részükre levélben a részletes útbaigazító nyomtatványokat az utazáshoz, a munkalehetőségekről. Az utóbbinál már külföldi kormányok vagy külföldi cégek megbízásából járhattak el. (Az uralkodó osztály és a hatalmon lévő kormány nem a siralmas közállapotokat okolta, hogy elmennek az országból, hanem a lelketlen ügynököket, akik emberkereskedőként csábítják ki őket!)

A nemzetközi hajótársaság több ügynöke (vigéc) járta mindenhol személyesen a falvakat és csábították a kivándorlásra a katonaköteles fiatalokat és a szegény embereket. Az utazó ügynök szó a német nyelvben a „ wie geht's ? ” magyar nyelven „ hogy van?/hogy mennek a dolgok ” kifejezésből eredt, így  ragadt rajtuk ez a megnevezés a kereskedelmi utazó ügynökök szavajárása alapján.  Zala vármegyében is csábító ígéretekkel, mesés meggazdagodási lehetőséggel, ingyenes utazással, munkalehetőséggel valamint esetleg „más” útlevél szerzéssel toborozták kivándorlásra a lakosságot. Zalaszántón is komoly agitációs tevékenységet fejtettek ki. Ők töltötték ki a szükséges nyomtatványokat, előre megvették a vonatjegyet, hasznos tanácsokat adtak az itthoni ügyintézés menetével, az úttal és a kinti dolgokkal kapcsolatosan. A beszervezett kivándorló utasok után tetemes fejpénzt kaptak.

A falubeliek nehezen szánták rá a kivándorlásra magukat. A Szent Korona Ország vezetése nem nagyon törődött velük, és főleg eleinte, bátorította őket az ország elhagyására a szociális feszültségek enyhítése reményében. Ennek ellenére az emigránsok túlnyomó többsége nem szándékozott végleg letelepedni az ismeretlen földrészen. A kint megtakarított jövedelméből, hazatérve földet, kis házat szeretett volna vásárolni, hogy biztosítsa megélhetését egy emberibb életet.

folyt.

 2017.01.12.